Nem könnyû egy kultusz-könyvet megfilmesíteni, viszont ha sikerül, akkor dupla az öröm - és többszörös a bevétel. J. K. Rowling (Joanne Kathleen Rowling) 1990-ben, miközben épp négy órát kellett, hogy eltöltsön egy veszteglõ vonaton, kitalált egy kisfiú-figurát, akit Harry Potternek nevezett el.

Ezután még hat évbe telt, hogy megírja az elsõ Harry Potter-könyvét (a Harry Potter és a Bölcsek Köve-t), viszont ezzel a fantasztikus mese-regénnyel akkora sikert ért el, ami szintén csak fantasztikusnak nevezhetõ: gyerekek, tinik és felnõttek egyformán odavoltak Harry Potter-ért, szerették a könyv hangulatát, lenyûgözte õket a mese szövése, a varázslatos világ, amiben a hõsök mozognak, az izgalmak, a jók és a rosszak harca, szóval minden olyan motívum, ami egy regényt felejthetetlen élménnyé tesz.

Az ifjú varázslót (Daniel Radcliffe) lidérces álmok kínozzák, sebhelye jobban sajog a megszokottnál, ezért barátai, Ron (Rupert Grint) és Hermione (Emmy Watson) oldalán örömmel veti bele magát a Kviddics Világkupa küzdelmeibe.

A Világkupa helyszíne fölött azonban baljós elõjel tûnik fel az égen: A Sötét jegy, Voldemort Nagyúr szimbóluma. A Sötét jegyet Voldemort követõi, a Halálfalók küldik fel az égre. A Halálfalók nem merészkedtek elõ azóta, hogy Voldemortot (Ralph Fiennes) tizenhárom évvel azelõtt utoljára látták, azon az éjszakán, amikor az megölte Harry szüleit.

Az ötödik Potter-film végleg kiszakítja Harryt a gyerekkorból, a kis varázslótanoncnak férfivá kell válnia. A képek ugyanolyan gazdagon burjánzók, mint a korábbi epizódokban, de a mese világa mégis megváltozott, a felnõttkor súlya nehezedik rá.

Harry Potter erõsen kamaszodik. A J. K. Rowling ötödik Potter-könyvébõl, a Harry Potter és a Fõnix Rendjé-bõl készült filmben korántsem csak Daniel Radcliffe férfiasodó testalkata és határozottabbá váló arcvonásai jelzik a felnõttkorba való átmenetet: az egész epizód errõl szól.